Jenei Ottó: "Élmény volt a pályán lenni"

Csapatunk szenzációs játékkal és mindvégig hatalmas szívvel játszott és nyert a rangadón.  A Dunakeszi elleni mérkőzést követően kérdeztük Jenei Ottót, csapatunk kapitányát.

Kérlek, engedd meg, hogy gratuláljak a pénteki, Dunakeszi felett aratott, 5:4-es győzelemhez. Nagyon nehezen indult a találkozó. Mi kellett ahhoz, hogy mégis fordítani tudjatok?

A csapat nevében köszönöm a gratulációt! Fontos előzöngéje a pénteki győzelemnek a váci vereségünk. A hétfői kudarc után az öltözőben egy nagyobb fejmosást kaptunk, mely inkább a rutinosabb játékosoknak szólt és kapitányként főleg nekem. Aztán másnap azon voltunk, hogy felrázzuk a csapatot. Beszéltünk nekik hitről, elszántságról, szenvedélyről. A hangsúly azon volt, hogy mindenki megértse, ebben a bajnokságban bárkit le tudunk győzni, ha egységes csapatot alkotunk. Eljött a péntek és 0-2-nél még mélyebbre kerültünk, de gyorsan jött a szépítés, majd szünet előtt sikerült egyenlíteni. A szünetben nyugodt, elszánt arcokat láttam és tudtam, hogy győztesként jövünk majd le a pályáról. A második félidőben elhúztunk három góllal, majd a végén visszajöttek egy gólra, így a hajrá hatalmas izgalmakat hozott, de végül behúztuk a meccset! Hogy mi kellett a fordításhoz? Nagybetűs CSAPAT  voltunk és jobban akartuk ellenfelünknél a győzelmet!

Nagyon sokan tekintették meg a meccset a helyszínen, és ami pláne szembetűnő volt, hogy rengeteg gyerek. Mit jelent egy játékosnak, ha ilyen szépszámú közönség előtt kell játszania és ér el sikerült?

Magyarországon manapság bármilyen sportágban meg kell becsülni a teltházat. Külön öröm, hogy rengeteg utánpótlás játékosunk szüleikkel együtt szokták megtekinteni a meccseinket. Dunakeszi elleni rangadónk, most még több nézőt vonzott, akik a mérkőzés közben fanatikus szurkolókká alakultak át. Ha ennyi ember előtt játszhatok, nekem erőt szokott adni, nincs elveszett labda és szinte nem is lehet rosszul játszani. Pont ez az, amit a fiatal játékosainkkal próbálunk megértetni, ne féljenek a tömegtől, inkább legyenek rá büszkék, hogy ilyen sokan kíváncsiak rájuk és szurkolnak nekik. A pénteki hangulat leírhatatlan, hatalmas élmény volt játszani!

Szembetűnő volt, hogy a mérkőzés folyamán egyszerre lüktetett a csapat és a szurkolótábor. A végén az ünneplés pedig a legnagyobb meccseken tapasztalható eufóriát idézte. Jól láttam, hogy a közönség is sokat hozzá tudott tenni az amúgy is erő feletti teljesítményetekhez?

Újra bebizonyosodott, hogy a stadionokba és csarnokokba szükség van az ultrákra! Szurkolásukkal meghatározzák a sportesemények atmoszféráját. Tekintsünk csak vissza a pénteki meccsre, hogy ez a maroknyi ultra hogyan befolyásolta a hangulatot. Végig énekelték a találkozót, hátrányban sem álltak le, az első perctől az utolsóig velünk voltak. Együtt lélegzett a csapat a szurkolótáborral, élmény volt ez a gyerekeknek, anyukáknak, apukáknak, ultráknak, semleges nézőknek és persze nekünk, játékosoknak. Győzelmünkkel igazi futsalünnepet teremtettünk, mely a szurkolóink nélkül nem jöhetett volna létre, sikerünkben vastagon benne vannak! Ezúton is köszönjük a biztatást! Most újra nyílttá tettük a bajnokságot, remélem lesz még részünk hasonló estékben!