Egy kiállítás margójára...

" A 2009. március 23.-án megrendezésre került Dupont-Fortuna - Rubeola Csömör futsalmérkõzésen történt kiállításról:
A mérkõzés vége felé egy részünkre a 9-es környékén megítélt szabadrúgáshoz készültünk. A játékvezetõk próbáltak intézkedni,de mivel mi nem kértünk se sípszót se az 5 métert így Bódog Csaba gyorsan elvégezte a szabadrúgást. Jávor István ezt nem érzékelte és a felpattanó labdát ami feléje szállt megfogta és visszadobta a szabadrúgást elvégzõ játékosnak, hogy végezze el még egyszer. Ezután tudatosult benne, hogy hibázott. A játékvezetõk döntését azonnal, reklamálás nélkül tudomásul vette, elkérte az öltözõkulcsot és csendben elment zuhanyozni.
Jávor István sem a kiállításnál, sem a levonulás közben és a mérkõzés után semmilyen sportszerűtlen magatartást nem tanúsított. A játékvezetõkkel nem foglalkozott. Egyszerű véletlen, pillanatnyi kihagyás okozta ezt a szabálytalanságot, ami nem akadályozott meg gólhelyzetet"
Ezt a korrekt véleményt Nagy Attila a Dupont-Fortuna Fc. vezetõedzõje fogalmazta meg, miután õ sem értette, hogyan kaphattam 3 mérkõzésre szóló eltiltást. Nem én kértem rá, hanem magától írta! Nem barátom vagy cimborám, hanem ezek után bizton állíthatom, hogy egy igazi sportember! Bár az eltiltásom hatályban maradt, mégis köszönettel tartozom neki!
Maga az eset nagyon bántott. Bántott, mert úgy éreztem számítana a játékom a döntõ, harmadik mérkõzésen. Kellemetlen stílusú csapat a Dupont-Fortuna és aggodalmam nem volt alaptalan. A harmadik mérkõzés rendes játéidejének 37.percében, az ellenfél 5:4-es vezetésénél bevallom õszintén már csak a csodában bíztam. Szerencsére továbbmentünk és az én értékítéletem szerint ezzel az õrült mérkõzéssel megfizettem a hibám árát! Normál esetben ennyi járna két sárga lap után.

Meghallgatást kértem az ügyemben. Elvittem a fent említett faxot és a mérkõzés teljes felvételét, amely véleményem szerint bizonyító erejű, valamint kértem, hogy a mérkõzés játékvezetõi is legyenek jelen a tárgyaláson. Sajnálatosan tapasztalatból tudom, hogy csak és kizárólag bizonyítékokkal szabad elmenni egy ilyen meghallgatásra. Én valóban hittem benne, hogy most igazam lehet - Tévedtem! A játékvezetõk nem jelentek meg, így velük nem sikerült tisztázni, hogy melyiküknek mondhattam és vajon mikor is az indoklásban szereplõ nyomdafestéket nem tűrõ mondatot. Az illetékes urak sokáig vizsgálták a videótfelvételt. Vakargatták is a fejüket, mivel nem látható semmilyen sportszerűtlen gesztus vagy reakció és hallani sem lehet semmi ilyesmit. Pontosan azt történt, amit Nagy Attila leírt.
Bár az "illetékes elvtársak" sokáig vitatkoztak és bevallásuk szerint nem is volt egyöntetű a döntésük, de mégis helybenhagyták a 3 mérkõzéses eltiltásomat mondván, bár valószínűleg igazam van, de 100%-ban nem bizonyosodott be, hogy nem mondtam semmit.Komoly, sokat érõ erkölcsi siker ugye?
Leszögezem, hogy a következõ soraimat nem a sértõdöttség vezérli. Elfogadtam a tényt, hogy nem leszek ott az Aramis elleni elsõ két ütközeten. Semmilyen személyes konfliktusom nincs egyetlen játékvezetõvel és a fegyelmi bizottság egyetlen tagjával szemben sem. Nekem a szemlélettel van gondom! A következõ gondolatok bár személyes gondolatok, de úgy vélem sokak véleménye hasonlatos az enyémmel. A játékosoké mindenképpen! Távol áll tõlem, hogy megsértsek bárkit is. Engem a jobbítás szándéka motivál. A tárgyalásomon az egyik úr tett egy olyan kijelentést (ezeket adatokkal is alátámasztotta), miszerint a futsal-ban sokkal több a fegyelmi ügy, mint a labdarúgásban. "Valami bűzlik Dániában..vagy itt!" , ahogy Hofi mondta. Célom az, hogy ezt a problémát azok szemével látassam, akik játsszák ezt a játékot.
A Futsal a játékról és a játékosokról szól!
Nem sértegetni akarom a sporikat, de õk a szükséges rosszak. Remélem értik mire is gondolok. Gyorsan megjegyzem, nagyon nehéz dolguk van, mivel aki dönt az egyben érdeket is sért. Magam is vezettem már mérkõzést, és tapasztalatból tudom milyen a másik oldalon állni. A mérkõzések túlfűtött hangulatában viszont egy embernek mindenképpen hideg fejjel és nem személyeskedve kellene viselkednie. Ez a személy a játékvezetõ! Nem bíró! Játékvezetõ! A probléma az, hogy a fent említett döntési joggal ezek az urak egyre gyakrabban élnek vissza. Gyakran felcserélõdnek a szerepek és elõfordul, hogy õk a legidegesebbek. Néha ez talán érthetõ, hiszen rengeteg az új, fiatal arc, ami természetesen jó, hiszen a játékvezetõknél is kell az utánpótlás. Megjegyzem, sokszor elõfordult, hogy azelõtt sosem látott játékvezetõk fújták a rangadókat, ami nem a legszerencsésebb dolog. A sporik gyakran megsértõdnek és teátrális mozdulatokkal színészkedve ítélkeznek. Ezen közjátékoknak csak sejtésem van mi lehet az oka. Talán mutatniuk kell kifelé, hogy õk milyen határozottak, miközben talán maguk sem akarnak így viselkedni. Ezt abból gondolom, hogy ezek a hadonászó mozdulatok azelõtt nem voltak divatosak. Elõfordult, hogy egy ilyen stílusban vezetõ párral a mérkõzés után hajnalig beszélgettünk és kiderült róluk,hogy jó fejek, jó meglátásokkal és ízig-vérig szeretik a futsal-t. Félre értés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy "bratyizzanak" a játékosokkal, de ezen magatartással elveszítik a kapcsolatot a játékosokkal. Magas pontszámot kapnak a "zsűritõl", de kicsúszik a kezükbõl a mérkõzés. Lehet nincs igazam, de én bizonyosan arra törekednék, hogy megõrizzem a játékos-játékvezetõ partnerviszonyt. Ez sajnos manapság nagyon-nagyon ritkán valósul meg. Egy-egy fajsúlyosabb ítéletnél az indulatokkal teli játékosokkal szemben többféle játékvezetõi viselkedési forma létezik. Nálunk a "nekem van igazam és kész" stílus a domináns, ahol a játékvezetõ az egész testbeszédével azt mutatja, hogy nem tűr ellentmondást. Elfordítja a fejét, nem néz a játékosra, elhessegeti õket, és az egész mimikájával azt mutatja, hogy mindegy mit beszélsz, úgy is nekem van igazam! A másik oldalon áll egy túlfűtött játékos, egy harcos, akitõl a játékvezetõ azt várja, hogy rögtön viselkedjen úgy, ahogy õ azt elvárja. Erre csak nagyon kevesek képesek és azok talán nem is igazi harcosok! A játékosok negatív reakciója ezzel a magatartással szemben fokozódik. Felnõtteknél ez hatványozottan igaz. Bevallom én is nagyon nehezen viselem ha egy huszonéves srác úgy viselkedik velem, mint egy tanár bácsi a diákjával.Szóval a játékos ahelyett, hogy lehiggadna egyre idegesebb lesz, ami rossz esetben láncreakciót indít el az egész csapaton belül. A játékvezetõ, bár jó osztályzatot kap, mégis elveszíti a játékosokat és ezáltal a maga meccsét.
Sokkal közelebb áll a játékosokhoz az angol példa. Ott a sporik nyugtatnak, adnak idõt a játékosoknak. Nem hallanak meg mindent, mert tudják, hogy azok a mondatok a mérkõzés hevébõl fakadnak. Nyugodt viselkedésük általában eléri célját és a lehiggadt játékosok általában koncentráltan, folyatják a játékot. Természetesen, ha valaki továbbra is negatívan viselkedik az ellen, fellépnek. És ez így van rendjén! Ennél a formánál fennmarad a partnerviszony és a középpontban a játékvezetõ helyett a játék és a játékos marad! Ide kapcsolódik a következõ meglátás. Soha nem értettem, hogy bár a mérkõzés hevében, de szándékosan elkövetett nagyon durva szabálytalanságért hogy létezik hogy valaki 1 mérkõzést kap, viszont a játékvezetõ esetleges megsértéséért 2-3 mérkõzés a "tarifa". Szerintem a játékvezetõk mellett a játékosokat is sokkal jobban kellene védeni!

Reményeim szerint a fentiek senkibõl nem fognak ellenérzést kiváltani! Ha bármilyen játékvezetõi rendezvényen szükség lenne személyesen egy játékos, illetve egy edzõ véleményére, akkor szívesen állok rendelkezésre, de ilyen formában nem kívánok többet a dologgal foglalkozni! Ez az írás aktualitásából fakadóan egy felkérés nyomán született.

Remélem a jövõben csapatom sikereinek egyik kovácsaként és nem pedig ilyen formában szerepelhetek ezen az oldalon!

Tisztelettel:
Jávor István