Tovább tart a Fáy utcai átok

Miután az elmúlt hónapban a bajnokság szünetelt a válogatott mérkõzések miatt, alaposan kiéhezve vártuk már a Vasas elleni mérkõzést. A tavaszi szezonban eddig mutatott játék és az elért eredmények bizakodásra adhattak okot, különösen úgy, hogy az ellenfél háza táján elég sok problémáról lehetett hallani az elmúlt napokban. A Miskolc elleni gyõztes csapat néhány helyen változott, több fiatal kapott szerepet, a csapat sebességét növelendõ.

Nem a kedvenc csarnokunk az angyalföldi, valahogy sosem ment ott a Rubinak. Sajnos már a mérkõzés elején látszott, hogy ez sem a mi esténk lesz, a játékosok tompán, fásultan, álmosan mozogtak, aminek eredményeképp hamar hátrányba kerültünk. Ekkor egy idõkérés és egy edzõi leteremtés némileg felrázta a csapatot, helyzeteket dolgoztunk ki, azonban az ellenfél kapusán nem tudtunk kifogni. Ezután, ahogy az lenni szokott, az ellenfél a mi hibáinkat rögtön kihasználta, és így jelentõs hátrányt szedtünk össze a szünetig.

A második játékrészben sikerült szépíteni, ismét megvoltak a lehetõségeink, hogy felzárkózzunk, de a kapu elõtt rendre rossz megoldásokat választottunk. A mérkõzés végén aztán az ellenfél a mi eladott labdáink után szinte átrohant rajtunk, és kiütésessé tette a vereségünket. A tanulsága minden mérkõzésnek megvan, ennek leginkább az, hogy minden mérkõzésen 100%-ot kell adni magunkból, ha nyerni akarunk, a siker nem jön magától!
Vasas-Rubeola 8-2 (4-1)

RFC: Nagy Z.- Kilik, Fülep, Smeló, Egle, Tihanyi, Sipos, Kerényi, Horváth, Németh, Ruszin, Molnár L.
Gól/Gólpassz: Fülep (Smeló), Egle (Fülep)

- orsó -