Kassay-Kézi Gábor: Elmondhatatlan érzés...

Kassay-Kézi Gábor. KÉRÓ. A Club megkerülhetetlen alakja. Alapítóként, majd évtizedeken keresztül elnökként, túlzás nélkül a mindennapjai a Rubiról szóltak. A Club első embereként sok, valóban egyedülálló kezdeményezés fűződik a nevéhez, a Csömörre költözéstől kezdve az induló megalkotásán át rengeteg dolgot sorolhatnánk még... Magánéletbeli változások miatt immár alelnökként vállal szerepet a vezetésből, de elmondható, hogy a Rubeola mindig a "gyermeke" marad. A pénteki, jubileumi ünnepségünk felvezetéseként induló interjúsorozatunk első alanya nem is lehetett kérdés, alábbiakban olvashatjátok a beszélgetést.

rubeola.hu: 25 év hosszú idő. Hogy élted meg az eltelt negyedszázadot?

Szinte elmondhatatlan érzés, egyszerűen félelmetes, hogy már ennyi idő eltelt. Igazábòl több is, mert már a gimnázium alatt is játszottunk ezen a néven, a hivatalos indulás, újrakezdés valóban 1992-ben volt a Holló utcában és már akkor is a 4+1 -es FIFA (futsal) rendszerben. Annyi sok dolog történt velünk, hogy egyszer talán írok egy könyvet róla, remélem lesz rá érdeklődés.

rubeola.hu: Gondoltad volna az elején, hogy idáig jut a baráti társaságként alakuló csapat?

Természetesen nem gondoltuk, hogy a mi kis baráti csapatunk ilyen messzire jut és ilyen nagy  igazi Club válik belőle. Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy kevés ilyenre akad példa a sporttörténelemben, hogy atlétatrikós, tornacipős srácok elmenetelnek egészen a Magyar Bajnoki címig. Mindenesetre nagyon jó érzés, hogy a Rubeola név tovább él és újabb srácoknak szerez örömet, hogy itt focizhatnak. Ez egy mesébe illő történet.

rubeola.hu: Milyen érzésekkel várod december1-jét?

Nagyon várom már a rendezvényt, kíváncsi vagyok végül kik jönnek el. Jó lenne, ha sok régi is baráttal találkozhatnánk. Kevés ilyen alkalom jut sajnos manapság az embereknek. A mindennapjaink a munkáról szólnak, jó néha kiszakadni ebből. Remélem a sportolás is menni fog még...

rubeola.hu: Hogy látod a Club jelenét és jövőjét?

Az egyesület jó kezekben van. Korábban sem csak én csináltam mindent, a barátaimra mindig számíthattam. Takó Csaba jól fogja össze a Clubot és külön öröm számomra, hogy több régi Rubeolás is benne van a munkában, hiszen mindig ebben volt az igazi erőnk. Fontos, hogy az alapok egyre szélesebbek, előbb utóbb újra az élvonalba is visszakerülünk, de az biztos, hogy az elmúlt 25 évhez hasonlóan rengeteg tehetséget adunk a magyar kispályás focinak. Ki tudja, hány jövőbeli válogatott játékos szaladgál most a kicsik között... 

Hajrá Rubi! Hajrá Csömör!