30 ÉV

30 ÉV

Az elmúlt év során egy újabb jelentős mérföldkövet hagytunk magunk mögött. A Rubeola FC 30 éves lett…

A magyar futsal történelmét ismerve különösen tiszteletet parancsoló szám ez, hiszen kevés olyan egyesület van, amely hasonló kort ért meg. A három évtized alatt sok szép eredmény, Bajnoki cím, Magyar Kupa- és Szuperkupa győzelem mellett bajnoki és kupa ezüstök és utánpótlás bajnoki címek is állnak a dicsőségtablón. Talán ennél is fontosabb, hogy hány remek játékost adtunk a válogatottnak és a magyar futsalnak. A teljesség igénye nélkül Zsámár László, Simon Balázs, Lódi Tamás, Gyurcsányi Zsolt, Németh Péter, Takó Csaba, Varga Csaba, Hosszú Ádám, Varsányi Áron, Józsa Tamás mellett számtalan utánpótlás-válogatottat is ide vehetnénk, akik később meghatározó játékosok lettek a magyar futsal élvonalában, a jelenkor fiataljai pedig remélhetőleg tovább gazdagítják majd a sort.

Ha már tisztelet… A mindennapokban a nálunk pallérozódó fiatalokat folyamatosan arra neveljük, hogy tiszteljék a csapattársaikat, edzőiket, ellenfeleiket, játékvezetőket és a sportágat, illetve magát a sportot! Természetesen időről-időre előfordul, hogy erre fel kell hívnunk a figyelmet egy kilengés kapcsán, de hiszünk benne, hogy megéri ezzel foglalkozni és olyan sportemberekké válnak a kis Tigrisek, akikre jó példaként tekinthet majd az utánuk következő generáció.

Ha már tisztelet… A fent leírtak kapcsán szólnunk kell egy egyre inkább zavaró jelenségről, amit a magyar futsal berkein tapasztalunk, sajnos egyre sűrűbben. A profi sport egy különleges közeg, amelyben a gazdasági tényezők nagyban befolyásolják a sikereket vagy éppen a sikertelenséget. A gyorsan jött sikerek hatására pedig néhány esetben kissé elszalad a ló… Mi többször is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg ezt. Akadt olyan klubvezető aki kiscsapatnak titulálta a Rubeola FC-t, akit nem lehet egy lapon említeni az ő „nagy Klubjával”. Nos, a klub ma már nem létezik. Volt olyan edző, aki példátlanul lenézően nyilatkozott rólunk egy mérkőzés után, őt sem látni már a pályák környékén évek óta… Voltak szurkolók, akik egy ismert rigmussal „senkiknek” tituláltak minket, ma az ő szeretett klubjukat is hiába keresnénk a futsal adatbankban. Nem árt a sikerek ünneplése közben mértékletességet mutatni és a vetélytársak felé megőrizni a tiszteletünket! És nem csak felénk… Tisztelet jár az Aramisnak, akik évtizedes munkájukkal, bajnoki címeikkel és a számtalan kiváló játékos kinevelésével rászolgáltak erre! Tisztelet jár az MFA néven szereplő Cső-Montage-nak, akik a saját utánpótlásukra alapozva hosszú évek alatt küzdötték vissza magukat az élvonalba! A Mezei-Villnek, ahol Mezei József tulajdonos „megszállottsága” és anyagi áldozatai révén szinte a semmiből épített egy hoszzú évek óta meghatározó csapatot és utánpótlást! És természetesen az „újaknak” is jár a tisztelet a sikerek számától függetlenül, hisz tapasztalatból tudhatjuk, hogy mekkora munka van egy első osztályú csapat mögött!

A mögöttünk hagyott út hosszú volt, sok akadályt kellett átugrani, sok nehézséggel megküzdeni. És nincs kétségünk, hogy a jövő is tartogat még nagy kihívásokat számunkra. Azonban a múltunk felvértezett minket sok olyan tulajdonsággal, hogy azt mondjuk: A jövőnket még szebbé kell tennünk!

Köszönjük a támogatást a Barátainknak és Szurkolóinknak, a szép eredményeket a Játékosainknak és a hatalmas csatákat az Ellenfeleinknek!

Hajrá, Rubi!!! Hajrá, Magyar Futsal!!!